Az Európa-bajnokság kapcsán számos fogadási ajánlat áll a fogadók rendelkezésére, még arra is tippelhetünk, hogy valamelyik játékos sérülése után fejkötésben lesz a pályán. A következő írásban egyszerűbb témával foglalkozunk, nevezetesen, hogy hány pontot szerez Magyarország!
Védelemben erősek vagyunk
Mielőtt tippelnénk, érdemes tisztázni hogy miben vagyunk erősek, és az mire lehet elég. Dárdai érkezése után a csapatunk olyan lett, amilyet a korábbi években, sőt évtizedekben nem láthattunk. Szervezettek voltunk, nem riadtunk meg senkitől, a középső védőink nem futottak egymásnak. Harcoltak, küzdöttek és az utolsó pillanatig ügyeltek a pontos helyezkedésre, biztonsági játékra, ami Storck irányítása alatt sem változott. A két mester a taktikát az állományhoz igazította, és nem egy idealizált stratégiát próbált/próbál erőltetni. Ez lesz a kulcsa a pontjaikra történő tippelésnek. A szélső védőink ritkán merészkednek előre, a középpályások besegítenek a védekezésben, és a csatárunk, vagy ha épp úgy állunk fel, akkor csatáraink, többször szereznek labdát, mint ahányszor kapura lőnek. Erősen defenzívek vagyunk, szinte feladjuk a gólszerzés lehetőségét, de a keretünkre és a játékosainkra nézve nincs nagyon más választásunk.
A támadóharmad nem a barátunk
Mivel többnyire csak passzívan figyeljük az ellenfél játékát, ezért azt a kevés lehetőséget, ami adódik nekünk, hatékonyan kell kihasználnunk. Világi példával mi az Atletico Madrid útját választottuk, azzal az éles különbséggel, hogy ott Koke, Saul vagy épp Griezmann, támadásban is erős. Nekünk nincsen igazán veszélyes játékosunk sem a középpályán, sem a csatársorban. Egy néhány évvel ezelőtti Gera nagyon jól jönne, ő sok esetben úgy indította Torghellét és társait, hogy azok nem is igazán értették az akciót. De jelenleg nincsenek ilyen kvalitásaink középpályán, ezért amikor az ellenfél támadó harmadához érünk, akkor elfogy a tudományunk. Nincsenek üresbe indítások, veszélyes kulcspasszok, csellel megoldott egy-egy elleni szituációk, helyette lelassul a játékunk, és tanácstalanul passzolunk hátra, vagy az ellenfélhez.
Miből lehetünk eredményesek?
Felépített támadásból ritkán szerzünk gólt, az esetek többségében – a selejtezők alatt is ez volt az általános – pontrúgásokból tudunk veszélyeztetni. Fizikálisan erős emberekből áll a csapat, akik egy szöglet, vagy épp szabadrúgás utáni szituációból fejjel betalálhatnak. A pontrúgások utáni kavarodásból is jól szoktunk kijönni, és emellett természetesen ott van Dzsudzsák Balázs is, aki egyből kapura is küldheti a labdát. Emiatt könnyen benne van, hogy ő lesz a házi gólkirályunk az Európa-bajnokságon. A norvégok ellen volt még egy harmadik szituáció is, amiből mattoltunk: az ellentámadás. Amikor magunkra húzzuk az ellenfelet, akkor működhet az, hogy labdát szerezve, gyors kontrát indítunk úgy, hogy például Kleinheisler megindul vele, és ha szerencsénk van, akkor létszámfölényes helyzetbe kerülünk az ellenfél tizenhatosánál. Ebben azért nem bízok annyira, mert a norvégok középpályás védekezése, és a védelem visszazárása nem olyan jó, mint például egy osztrák, vagy izlandi válogatotté.
A döntetlen is pontot ér!
Elég volt a panaszkodásból! Vannak előnyei is a biztonsági játéknak: döntetetlenre bárki ellen jók vagyunk, és nagy zakóba nem fogunk beleszaladni. Kis túlzással mindenki ellen ugyanazt játsszuk, ami szintén pozitívum, hiszen nem mi alkalmazkodunk az ellenfélhez, hanem tartjuk magunkat a biztonsági játékhoz. Ronaldónak például nem lesz területe, ahova beindulhatna, és mivel ők erősen egy emberes csapat benyomását keltik, ezért én azt sem zárnám ki, hogy ellenük is képesek lehetünk pontot szerezni. Úgy gondolom, hogy egyenlő állásnál egyetlen meccsen sem fogunk kockáztatni. Fizikailag azonban rengeteg kivesz majd a srácokból ez a néhány naponta meccselés, ezért én azt tippelem, hogy két döntetlennel és egy vereséggel zárjuk a csoportkört. Reméljük rám cáfolnak a srácok, és 4 pontot összehoznak, ami bőven jó lehet a továbbjutásra!
