Szerencsés lehet az, aki a három csoportmérkőzés közül pont a magyar-portugált választotta ki, vagy nyerte meg helyszíni megnézésre, így hát szerencsésnek mondom magamat. Nem azért, mert a többin nem szerepeltünk volna jól, vagy ne lett volna nagy élmény biztosan, viszont ezen a meccsen háromszor robbant fel a magyar szektor, ami pedig a nézőtér nagy részének – így nekem is – extázist okozott. Magyarország – Portugália élménybeszámoló következik!
Hosszú vonulás, könnyű bejutás
Persze nem kezdődött minden jól, mikor megláttuk, hogy hol helyezkedik el a stadion, nem örültünk. Távol a várostól – és egyben a gyülekező ponttól is -, 34 fokban pedig inkább nagyon távolinak nevezném. A vonulás egyébként a várakozásoknak megfelelően az első három kilométeren végig éneklést, kántálást hozott, majd az emberek elkezdtek türelmetlenkedni – joggal. Ezután inkább a franciák szidása történt, és csendes séta, mivel sokunkat megviselt az időjárás. Nem volt ez jól megszervezve több ezer ember számára, akik nem tudtak sehol se vízhez, vagy más jellegű italhoz jutni abban a hőségben. A beengedés is elég lassú volt, mivel a tömeg egyszerre ért oda. A biztonsági intézkedésekbe pedig nem haltak bele: engem, mint táska nélkülit összesen egyszer motoztak meg úgy ímmel-ámmal, és kész, a táskásokat kétszer nézték át. Ennél kicsit többet várt volna az ember ahhoz képest, hogy mennyire mondják a terrorveszélyt. Ha itt többet vártam volna, akkor az italáraknál meg kevesebbet, mert a majdnem alkoholmentes (0,5%) sörért kiadni 6,5 € kicsit necces, viszont az üdítőkkel se járt jobban az ember, és a 34 fokban pedig valamit inni kell, hogy tisztán tudjon buzdítani a szurkoló.
Megtalálták Ronaldót a magyarok
Másfél órával a meccs előtt már lehetett érzékelni, hogy itt magyar többségű lesz a nézőtér, és visszanézve a meccset a tévében jó érzést volt hallani, hogy főleg a magyar szurkolás jön vissza. A kapu mögötti szektorban egyedül a portugál gólok után lehetett az ellenfél szurkolóit hallani, de a gólok után pár perccel már megint főleg a magyar buzdítás ment. Kicsit többet vártam volna a déli temperamentummal bíró nézőktől, akik többnyire csöndben tekintették meg a meccset. Cristiano Ronaldo játszott egy jó meccset, a magyaroktól meg kapta az ívet, ezt már a Marca is lehozta. Elgondolkodtató, hogy ennyire kell-e szidni ezt a srácot. Viszont egyértelműen rá épül a portugál csapat, és szerintem ha a horvátok őt ügyesebben levédekezik, akkor ki is pottyannak a luzitánok az Európa-bajnokságról.
A meccsen fantasztikus volt a hangulat, az ember nem csak a gólok után lett libabőrős, hanem körülbelül ötpercenként. A csapaton ezt totál lehetett érezni, ők is teljesen átszellemültek, de hát nem lehet nem élvezni 20-25 ezer magyar biztatását. A magyar csapatból talán csak Bese és Korhut volt kicsit halványabb, viszont ne felejtsük el, hogy mindketten eddig csak az NB1-ben játszottak rendszeresen, most pedig Nanival és Cristiano Ronaldóval néztek farkasszemet, ami nem lehetett egyszerű kihívás, illetve szintugrás. A hatodik sorból mindkét portugálon lehetett látni, hogy a sebességük más tartományban mozog, még akkor is ha Guzmicsnál mérték az egyik legnagyobb tempót eddig az Európa-bajnokságon.
Egy órás kijutás
A szurkolás – a korábban említett eseteken kívül – teljesen korrekt és indulatmentes is volt, ami mindenképpen jót tesz a magyar szurkolók megítélésének. A meccs végén is még ott maradt a magyarokat buzdító publikum – mikor a portugáloknak már híre hamva nem volt – és a csapattal közösen elénekeltük a Himnuszt, illetve biztattuk még a srácokat egy kicsit – mivel ők ezt tényleg kiérdemelték. A beléptetés mellett meglepően gáz volt a kiléptetés is, ami kicsit váratlanul érintett, mivel nem hiszem, hogy egy Lyon meccsen nem szoktak hozzá az 55 ezres nézőszámhoz, ráadásul a magyar és portugál szurkolókat el sem kellett egymástól különíteni, mivel mindenféle atrocitás nélkül haladtunk ki együtt. Ettől függetlenül a blokkokban (ki)engedés és a kevés kijárat miatt majd egy óráig tartott míg eltávolodtunk a létesítménytől.
A helyszíni szurkolókat hallgatva többen már Eb-győzelemről ábrándoznak, ami azért kicsit túlzás, mert a belgák és valószínűleg a későbbi ellenfeleink (Wales – Írország győztesével azért minimum egál lenne) is esélyesebbek lesznek. Tehát a földön kell maradnunk, nekünk, szurkolóknak is. Viszont mindenképpen dicsérendő, hogy ÁLMODHATUNK. Ugyanúgy ahogy a norvég meccs előtt álmodozhattunk az Eb-részvételről, most ábrándozhatunk arról, hogy kiejtjük a belgákat, és elnézve az ellenfelünk nyilatkozatait, illetve a mostani magyar mentalitást, még valós esélyünk is lehet a meccsen, mert Toulouse-ban is zengeni fog az ITTHON VAGYUNK!
Köszönjük az élménybeszámolót gavrilo14-nek!
