Anglia

Anglia a labdarúgás őshazája, mégis ők azok, akik rendre elbuknak a nagy világeseményeken. Illetve egyszer kerek ötven évvel ezelőtt a hazai rendezésű 1966-os világbajnokságot sikerült behúzniuk. Az akkori döntőhöz kapcsolódó játékvezetői ítéletek mind a mai napig előkerülnek. Meghatározó élmény volt számomra gyermekként a Haysel-tragédia, amikor a Liverpool és Anglia ellen fordult a teljes focitársadalom. A szurkolói rendbontások miatt kollektív büntetéssel sújtották a klubokat, eltiltották a csapatokat a nemzetközi kupaszerepléstől évekre. Ennek ellenére jó kis válogatott formálódott az 1986-os világbajnokságra, de jött Maradona keze és Linekerék mentek a levesbe. Azt a meccset Mexikóvárosban majd 115.000 ember látta a helyszínen. A gyermeki igazságérzetemnek köszönhetően ekkor zártam örökre szívembe az angol válogatottat. Azóta minden világeseményen – magyarok híján – az Angoloknak szurkolok. Persze most is reménykedem benne, hogy végre trófeát nyer a háromoroszlános nemzeti tizenegy, de belül tudom, hogy nem ők a fő favoritok (9.50-ért kínálják végső diadalukat). Szkeptikusságomon hamar túllépek, mert vannak olyan jelek, amibe bele lehet kapaszkodni:

• Roy Hodgson (68 éves) ideális szövetségi kapitány korban van. Bátran nyúl nemzetközi szinten kevésbé ismert játékosokhoz.
• Végre igazi csapatot alkot az angol válogatott, nincsenek kiugró személyiségek, ennek következtében egységre és nem egyénekre épül a csapat.
• Az elmúlt évek sikertelen nemzetközi kupaszereplései után, két együttes (Liverpool, Manchester City) négybe került. A vörösök döntőznek is az Európa Ligában.
• A Leicester sztori (bármi megtörténhet) teljesen egyedülálló, testközeli példát mutatott az angol játékosoknak.
• Száz százalékos teljesítmény a selejtezőkön.

Szóval ismét reménykedhetnek az angol szurkolók abban, hogy most, kijön majd a lépés.

Mindig a tizenegyesek!

Sokat változott az Európa bajnokságok lebonyolítási rendje az első 1960-as torna óta. Anglia az eddig kilenc alkalommal volt jelen a kontinenstornán. Az elsőn el sem indult, míg 1968-ban az akkor világbajnok csapat bronzérmet szerzett. Olaszországba négy válogatott juthatott el, ez volt az Európa-bajnokság zárószakasza. Külön érdekesség, hogy a korábbi elnevezést – Európai Nemzetek Kupája -, itt már nem használták. Az angol csapat, az elődöntőben a Jugoszlávok ellen kapitulált és jöhetett a Szovjetek elleni bronzmeccs. Rómában Bobby Charlton és Hurst góljaival 2:0-ra győzött Anglia. A hetvenes években válságát élte az válogatott, két világbajnokságot is kihagyott. Sokáig, 1980-ig négycsapatos mini tornával végződött az EB, így nem csoda, hogy 1972-ben és ’76-ban is távol maradt Anglia a mai értelemben vett „Final4”-tól. Egyébként ’72-ben megnyerte selejtező csoportját Sir Alf Ramsey együttese, de a fénykorában lévő NSZK kiejtette őket a négyes döntőbe kvalifikáló páros meccsen. A nyugat-berlini meccsen a kispadon már ott csücsült a későbbi legendás kapus Peter Shilton. Aztán felemelték a csapatok létszámát nyolcra, 1980-1992 között négy tornát rendeztek két négyes csoporttal. Ebben az időszakban három kontinensviadalon szerepelt Anglia (1980, 1988, 1992), de mindig kiesett a csoportból. Franciaországba nem jutottak ki ’84-ben, mert nem bírtak a Dánokkal. Két sorsdöntő meccset buktak el: Anglia – Görögország 0:0, Anglia – Dánia 0:1; minket viszont oda-vissza elkalapáltak: Magyarország – Anglia 0:3, és Anglia – Magyarország 2:0.

Újabb létszámemelés következett és 1996-tól már 16 válogatott kvalifikálhatta magát az EB-re. Rendezőként 1996-ban a legjobb négyig menetelt az angol nemzeti csapat. Itt már több érdekesség is bejátszott: ez volt az első EB, amikor a csoportmeccseken három pont járt a győzelemért; nem lehetett már hazaadni a lasztit; és változott a les szabály; életbe lépett a később eltörölt a „aranygól”. Annak ellenére, hogy minden a támadófocit kívánta erősíteni a kieséses szakaszban három összecsapás is 0:0-ra végződött és 11-esekkel dőlt el. A negyeddöntőben gól nélküli 120 perc után büntetőkkel jutott túl a spanyol válogatotton Anglia, de megint jöttek a későbbi győztes németek. Hosszabbításos meccsen 1:1 után elbukta az újabb 11-es párbajt a hazai csapat. A találkozónak magyar vonatkozása is volt, hiszen Puhl Sándor volt a játékvezető. Talán minden idők legjobb Európa-bajnoksága volt a közös rendezésű belga-holland torna. Halálcsoportba került Anglia, Portugáliával, Németországgal és Romániával. Emlékezetes 3:2-es vereséget szenvedett Eindhovenben Kevin Keagan alakulata, pedig Scholes és McManaman góljaival húsz perc után, már 2:0-re ment a portugálok ellen. Aztán sikerült elkalapálniuk Németországot, de a csoport zárómeccsén, a román válogatott nagy meglepetésre kiénekelte a sajtot Shearerék szájából. Genea 11-ese a 89. percben a 3:2-es román győzelmet jelentette, 2:2-vel az angolok mehettek volna tovább. Nagyon jó kis válogatott utazott 2004-ben Portugáliába, de a negyeddöntőben a házigazdák vártak Sven-Göran Eriksson tizenegyére. Drámai volt az a meccs is. Korán vezetést szereztek az angolok, de Postiga a hajrában hosszabbításra mentette a párharcot. A ráadásban Portugália szerezte meg a vezetést, de a 115. percben Lampard egyenlített egy szöglet után. Jöttek a 11-esek, amit természetesen elbukott Anglia. A történelem nyolc év múlva ismételte magát. Ugyancsak a negyeddöntőben, Kijevben Olaszország volt az ellenfél. Gól nélküli döntetlen, hosszabbítás büntetők és természetesen angol búcsú. Szerintem Roy Hodgson folyamatosan büntetőket rúgat!

Sima volt az út Franciaországig

Példátlanul könnyedén, száz százalékos teljesítménnyel nyerte meg selejtező csoportját Roy Hodgson legénysége. Hasonló 10/10-es teljesítményre egy válogatott sem volt képes a kvalifikáció során. A spanyolok 9 győzelem mellett, egy alkalommal szenvedtek vereséget, míg az osztrákok kilenc diadalt és egy döntetlent könyvelhettek el. Bámulatos az angol csapat gólkülönbsége: 31 szerzett találattal – meccsenként átlag háromszor mattolták ellenfeleiket – szemben, csupán három bekapott gól. Mindhármat a szlovének szerezték, Londonban Henderson öngóljával lett 3:1 a vége. Katanecék rendesen megszorongatták a visszavágón Angliát. Csupán a 86. percben szerezte meg a győztes gólt Wayne Rooney kialakítva ezzel a 2:3-as végeredményt. Az „E” csoport többi tagja nem tudta megszorítani a háromoroszlánosokat. Világbajnoki-selejtezős csoportellenfelünk Svájc oda-vissza nullra kapott ki, míg az észt, a litván és a san-marinói válogatott labdába se rúghatott Anglia ellen. A kicsit komolytalan selejtező után erős ellenfelekkel játszott „barátságos” meccseket az angol nemzeti csapat. A végső győzelemre esélyes német és francia válogatottat legyőzték, míg a visszaeső spanyoloktól és a hoppon maradt hollandoktól kikaptak Hodgsonék.

Anglia Eb 2016-os kerete

Kulcsjátékosok kontra csapategység

Folyamatosan fejlődött, átalakult az angol keret az utóbbi hónapokban. A selejtező sorozat elején Welbeck volt a Jolly Joker. Az Arsenal támadója fontos pontokat érő gólokat szerzett a 2014 őszén. Aztán ahogy lesérültek az Agyúsok ászai (Chamberlain, Welbeck) egyre több lehetőséget kapott Kane, Sterling majd a köztudatba berobbanó Vardy. A tapasztalt szövetségi kapitány előszeretettel nyúlt kisebb csapatokban kiemelkedő teljesítményt mutató játékosokhoz, így került a keretbe: Drinkwater (Liechester) és Bertrand (Southampton). Úgy érzem, hogy kapus poszton évtizedek óta lyukas az angol keret. Valószínűleg Hart védi majd végig az EB-t, Smalling és Cahil fogja majd össze a védelmet, míg a középpályán egy egészséges Wilshere „aranyat” érhet. A liverpooli srácok: Henderson, Milner és Lallana megadhatják a csapat fazonját, elől pedig Vardy és a tapasztalt Rooney lehet a leghatékonyabb. Igazából az angol a válogatott az ereje most nem egyénekben, hanem a csapategységben van. Roy Hodgson több szerkezeti variációt játszhat (4-2-3-1; 4-3-3; 4-4-2) mindenre van embere, akár meccs közben is könnyedén belenyúlhat a felállásba. Ha úgy teljesít ez a csapat, mint a németek ellen márciusban, akkor bármire képes lehet!

Anglia felkészülési programja – avagy nem ereszt az édes otthon

Roy Hodgson nem sokat variált az Európa bajnokság előtti felkészülés hajrájában. Kizárólag hazai pályán játszik az angol válogatott erős válogatottak ellen.

Esélyek, tippek

Elfogult szurkolóként mindenképpen a legjobb négybe várom az angol nemzeti tizenegyet. Szerintem a kritikus pont mindenképpen a negyeddöntő lesz, főleg, ha tizenegyes párbajra kerül a sor. Okos fogadást kínálok azonban Nektek, mert ilyen vagyok: Anglia több mint 7 pontot szerez a csoportjában (4.00)! A nyitómeccs az oroszok ellen kötelező, utána pedig Wales jön, őket ki kell végezni. Desszertnek maradnak a szlovákok és már le is jön a 100 százalékos teljesítmény, pont úgy, mint a selejtezőkön! Az angol csoport elsőség 1.83-al fizet a -nél. Ezen az ajánlaton talán nem is érdemes gondolkodni, tenni kell.

Fogadj MOST!